Tíz éve nincs egymáshoz szavunk.
Mielőtt észreveszem, megint
felállítasz a sakktáblára.
Itt nincsenek győztesek,
csak felborult lovak.
És egy király, amivel nem lehet lépni.
Nem tudom elviselni a megőszült hajad.
A szitálást, ami belőled hullik.
Megtartani a benned
ki-be lobogó lelket.
Lépéseimet tőled tanultam.
Gyengeségem, hogy túl hevesen játszom,
indulatból,
a lassú stratégával szemben
nincs esélyem.
Fegyverem a meglepetés.
Barázdák nélkül az arcod.
Engedted befelé szivárogni
a nyirkos sötétet,
ami kikezdi a fogak fehérjét.
Függelék:
Hagyjuk a sakkot, arról beszéljünk, mi értelme
kibékülni egy ravatalozóban,
ha nem fogunk ugyanígy találkozni
a neonfények alatt, ahol mirelit borsók
közt válogatok,
vagy egy szökőkútnál, vagy a benzinkúton,
ahol emberek szoktak találkozni,
olyan emberek, akik el tudják viselni
a neont, a napot,
akik nem húzzák magukra a gyászukat,
mint egy követ.
A felborult lovak felállnak.
![[Video]](https://www.magyarulbabelben.net/images/movies.png "Video!"){kind=small}
