Dolinay Tamás: Fall (Ősz in English)

Lábaimnál sodort, sárga levelek

Bennük kódolt üzenetek,

Üzenetek a holnapnak, a holnaputánnak

Lehet, hogy a sanyarú mának.

Üzenetek az öregeknek, az elvetélt sorsoknak,

Gyógyír a betegeknek, a fuldoklóknak,

Üzenetek a robotban fáradt családnak,

A tékozló gyereknek, a fáradt anyáknak.

Üzenetek a gyakran megbotlóknak,

Üzenetek a gátlástalan csalóknak,

Üzenetek a jövőt semmibe vevőknek,

A magabiztosaknak, a sohase tépelődőknek.

A didergőknek, a telet kerülőknek,

Üzenetek a tavaszt váróknak és kétkedőknek,

Üzenetek a jobb mának és a szebb jövőnek,

A vágyakkal messzire repülőknek.

Egy langyos fuvallat elrepíti a leveleket,

Az árokba sodorja a reményeket

Vékonyka porral betakarja a múltat.

Azt suttogja, a jövő csak rajtunk múlhat.

At my feet rolled up yellow leaves,

Inside them coded messages,

Messages for tomorrow, for the day after

Perhaps for our today so dire.

Messages to the old, to those let down,

Balm for the sick, for those almost drowned,

Messages to families exhausted in drudge,

To lavishing kids, mothers weary too much.

Messages for those often stumbling,

Messages for those cheating unscrupulously,

Messages to people ignoring future,

The selfish, the never worried – as it were.

For shivering people, for those shunning winter,

Messages to those awaiting spring, and the uncertain,

Messages for a better today and a future brighter,

For those who soar with desires higher.

A light breeze, and the leaves are swept away,

Hopes flown into a water trench astray,

It covers up the past in some fine-grained dust.

Whispering softly, tomorrow’s just up to us.