Balogh Zoltán: Örök s mulandó
Örök s mulandó (Hungarian)Örök vagy, szirt, a zordon bércz felett – Borongva átélsz ezredéveket; Örök vagy, tenger, örvénnyel tele – Hiába hány-vet a vihar szele; Örök vagytok nap, hold és csillagok – Míg fényetek könyörtelen ragyog; S örök, melyből az ész kizárva van – A mély, magas és a határtalan!
Mulandó vagy te, illatos virág – A hervadást lágy szirmodra irák; Mulandó vagy te, szép tölgy-korona – Gyököd kiszárad s diszed mind oda! Mulandó a hős fürtén a babér, A hir, dicsőség, mely nyomába ér, Az ifjuság, a báj a nőszemen S minden mi kedves: hűség, szerelem!
|
Request a translation |