SOÓKY Melinda : Sans rime (RÍM NÉLKÜL in French)

Olyan furcsa az idő,

ha vársz valamit, lassan pereg,

a futó percek órákká nyúlnak,

ujjaid lágyan érintik a homokot.

Forog, pörög, mint az üveggolyó,

rianását csiszolja a végtelen,

sima kacsódból vén, eres kéz válik,

merengve perget gyöngyfüzért.

A fiatal lányból nagymama lesz

és a homok csak pereg tovább.

Őszre a tél fehér sapkát havaz

ködbe vénült hegyek felett.

Le temps est si étrange

si tu attends quelque chose, il passe si lentement,

les minutes se transforment en heures,

tes doigts touchent doucement le sable.

Tournant, tournant comme une boule de verre,

l'infini polit sa beauté,

ta main lisse devient une vieille main veinée,

grattant pensivement un collier de perles.

La jeune fille deviendra grand-mère

et le sablier continue à montrer la fuite du temps.

Après l’automne, l’hiver pose un bonnet blanc

sur des vieilles montagnes enveloppées de brume.