Mikszáth Kálmán: Abschied vom Vöglein (Búcsú a madárkától in German)

Kedves jó madarunk immár Isten veled,

Piszkáld meg csőröddel ezt a zöld levelet,

Amit a kis Pali tart kalitkád elé,

Fogadd a barátság ezt a kicsiny jelét.

Még most a mienk vagy, de már válunk mingyárt

És röpülhetsz, merre két apró szemed lát:

Mezőkön, erdőkön, felhők közt szabadon,

Örülsz ugy-e kópé, tudjuk, örülsz nagyon.

Pedig fájhatna ám a szíved miattunk,

Betegünk voltál te és épen nem rabunk;

Apácska a mezőn törött szarnynyal talált,

"Elhoztam - így szólt - itt meggyógyul legalább!"

És meg is gyógyultál, nincsen semmi bajod,

Csakhogy a világot innen nem láthatod;

Szűk neked a kalit, szűk neked az eresz,

De se baj, jön papa és szabadon ereszt.

Unser lieber Vogel, möge Gott mit dir sein,

polk mit deinem Schnabel diesen grünen Blättlein,

was der kleine Paul vor deinen Käfig hält jetzt ran,

nimm, dass dieses kleine Zeichen der Freundschaft an.

Du gehörst noch uns, doch die Wege trennen bald,

du kannst wegfliegen mit deiner Sehnsucht im Wald:

In Feldern, Wäldern, zwischen Wolken bist du frei,

freust du dich nicht wahr, wir wissen es, mit Freudenschrei.

Doch dein Herz könnte jetzt nur ein bisschen schmerzen,

du warst unser Patient ‘d liebten dich von Herzen;

Vater hat dich gefunden, mit gebrochenem Flügel

„Hab’ ihn mitgebracht, – sagt’ – das kleine Geflügel!“

Du bist jetzt geheilt und es fehlt dir an nichts mehr,

nur die grosse Freiheit fehlt dir immer so sehr,

der Käfig ist eng für dich und die Traufe auch,

es ist gut, ja, Papa kommt ‘d, lässt dich raus im Strauch.