Petőfi Sándor: One thought alone my mind torments (Egy gondolat bánt engemet... in English)

Egy gondolat bánt engemet:

Ágyban, párnák közt halni meg!

Lassan hervadni el, mint a virág,

Amelyen titkos féreg foga rág;

Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,

Mely elhagyott, üres szobában áll.

Ne ily halált adj, istenem,

Ne ily halált adj énnekem!

Legyek fa, melyen villám fut keresztül,

Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;

Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe

Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... -

Ha majd minden rabszolga-nép

Jármát megunva síkra lép

Pirosló arccal és piros zászlókkal

És a zászlókon eme szent jelszóval:

"Világszabadság!"

S ezt elharsogják,

Elharsogják kelettől nyugatig,

S a zsarnokság velük megütközik:

Ott essem el én,

A harc mezején,

Ott folyjon az ifjúi vér ki szívembül,

S ha ajkam örömteli végszava zendül,

Hadd nyelje el azt az acéli zörej,

A trombita hangja, az ágyúdörej,

S holttestemen át

Fújó paripák

Száguldjanak a kivívott diadalra,

S ott hagyjanak engemet összetiporva. -

Ott szedjék össze elszórt csontomat,

Ha jön majd a nagy temetési nap,

Hol ünnepélyes, lassú gyászzenével

És fátyolos zászlók kíséretével

A hősöket egy közös sírnak adják,

Kik érted haltak, szent világszabadság!

Pest, 1846. december

One thought alone my mind torments:

Dying in bed, on soft linens!

Wilting away like an ailing flower

By a stealthy pest slowly devoured;

As a candle wick, fading to doom,

Left alone, in a forsaken room.

Grant me not such a death, my dear lord,

Grant me not such a death, begs your ward!

May that I be a tree, by lightning menaced,

Or ripped whole from the earth by rabid tempest;

May that I be tow’ring cliffs torn asunder

By quaking tremors and furious thunder... -

When every last enslaved nation

Tires of its chain-bound station,

Stands with red banners and rosied-red cheeks,

On those banners the exalted words streaked:

"Grant us Liberty!"

Sung incessantly,

Sung incessantly, from east to west,

Tyranny’s path ready to arrest:

There shall I my life yield,

On open battlefield,

There shall I shed blood from my youthful veins,

And may my final, joyful vocal strains 

Be swallowed by deathly clang of steel,

Roar of cannons and battle horns’ squeal,

Let a swift horse

Trample my corpse

In its hard-fought triumphant thrust,

Leave my mangled body in dust. -

Hence let them collect my scattered remnants,

And when the noble burial day comes,

Where slow, solemn elegiac sound

And veil-like funeral flags surround

Martyrs laid to their common resting place,

Liberty, those who perished for your grace!