Petri György: Death sketch (Halálrajz in English)

Ki ezt, ki azt.
Rettegünk, rakosgatunk -
Ki hitte volna,
lepergetni életünk,
mint egy spulnit!

Reméltem, rendezett
kiskertben mívelek költészetet;
mint sufniban a vén, teszek-veszek.

Nem így,
másként alakul,
de ahogy, úgy van jól.
Nem adatnak a hűs nyárvégi esték,
csak a hirtelen, hideglelős öregség.

De úgy fordulok be az ismerős úton,
hogy a megállóig már nem. És tudom –

Some this, some that.
We fear, we put things here and there -
Who'd have believed it,
that we like some spool,
would unwind our lives!
 
I had hoped that I would cultivate
my poetry in a small, well ordered garden;
I muck about, like an old chap, in a shed instead.
 
Not like this,
turned out otherwise,
but the way it did, is fine.
No cool evenings as summer-ends unfold,
only sudden old age, shivering with cold.
 
I turn into the well-known road and go,
but not to the next stop. And I know –