Petri György: Elégia és értekezés

Szeretnék zsugorodni mostanában.
Jobb, ha az ember aktívan csinálja,
ami amúgyis történik vele.
A halálvágy a kompromisszumkészség szinonímája.
Csökkenni önmagába véve se rossz:
az ember elfér
baby-kenguruban, sportszatyorban, urnában.
Kevesebb nehézséget okoz.
Bár gravitálni kénytelen. De ez
Newton úr számlájára megy.
 
Leginkább és végsősoron
önmagammá csökkennék.
(Magamba csődülök. Összemegyek.)
Se közösség, se párt, se testület, se kaszt.
Csak adni magam: ami vagyok, azt.
Sőt még inkább: adódni. Lenni a
dobókocka bármelyik oldala.
Nem fordulat, csak perdület.
Legyen! Puffanjon úgy, ahogy esik.
Mindenkori Gerade-so-Seinemet
úgy fogom fel, mint magamagam aleseteit.
 
Szeretnék végigmenni
a „minden testnek útján” (P. Gy. boulevard),
csak előtte még főznék
egy jó zaftos marhapörköltet,
meg egy-két porcot, mócsingot megenni,
és előtte a pörkölthözvalót
(lábszár, s ha netán: szívgyökér, ökörfarok) megvásárolandó
sétálni ebben a
(talán utolsó)
tavaszban veled, veled, veled.