Pilinszky János: Labirinto dritto (Egyenes labirintus in Italian)

Milyen lesz az a visszaröpülés,
amiről csak hasonlatok beszélnek,
olyanfélék, hogy oltár, szentély,
kézfogás, visszatérés, ölelés,
fűben, fák alatt megterített asztal,
hol nincs első és nincs utolsó vendég,
végül is milyen lesz, milyen lesz
e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás,
visszahullás a fókusz lángoló
közös fészkébe? - nem tudom,
és mégis, hogyha valamit tudok,
hát ezt tudom, e forró folyosót,
e nyílegyenes labirintust, melyben
mind tömöttebb és mind tömöttebb
és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.

Come sarà quel volo di ritorno
di cui solo i similitudini parlano,
una sorta di altare, santuario,
stretta di mano, ritorno, abbraccio,
tavolo allestito, nell’erba, sotto gli alberi,
dove non v’è un primo né un ultimo ospite,
infine come sarà, come sarà
quel precipitarsi ascensionale con le ali distese,
un ricadere nel nido comune
del fuoco ardente? – non lo so,
eppure, se so qualcosa,
questo lo so, questo corridoio ardente,
questo labirinto rettilineo, in cui
è sempre più concreto e più liberale
il fatto, che stiamo volando.