Pilinszky János: Attraverso una vita (Egy életen keresztűl in Italian)

Sógorom emlékezetére

1

Mi törjük el, repesztjük ketté,

mi egyedűl és mi magunk

azt, ami egy és oszthatatlan.

2

Utána azután

egy hosszú-hosszú életen keresztűl

próbáljuk vakon, süketen, hiába

összefércelni a világ

makulátlan és eredendő szövetét.

3

Gyerekkorunkban meg kellene halnunk,

tudásunk csúcsán, alázatunk magasán,

de tovább élünk, foltozgatva és

tóldozgatva a jóvátehetetlent.

4

Még jó, hogy elalhatunk közbe-közbe

és utóljára.

In ricordo del mio cognato

1

Siamo noi che rompiamo, che spacchiamo in due,

unicamente noi soli,

quel che unico e indivisibile.

2

Dopodiché

attraverso una vita lunga – lunga

tentiamo ciecamente, sordamente,

invano di ricucire

il tessuto puro e originale.

3

Dovessimo morire nell’infanzia,

al culmine della conoscenza e della deferenza,

ma continuiamo a vivere, rammendando

e rattoppando l’irreparabile.

4

E’ un bene, che frattempo possiamo

addormentarci ogni tanto e per sempre.