Pilinszky János: Voal (Fátyol in Romanian)

Nincs nap. Nincs hold.
És nincs gyerekkor.
És főként föld nincs, anyaföld.
 
Nincs koporsó és nincs haza.
Nincs bölcső és nincs megvetett ágy,
fejünk alá igazitott halál.
 
Tűhegyen forog, aki él,
s a mi békénk, az se egyéb,
mint egy lekonyult szárny, mely ráalél,
mint egy levetett, vagy le se vetett
menyasszonyfátyol ájul rá a szögre.
 
Fityeg.
 
Fityegünk
 
Temetőnk sincs.

Nu e soare. Nu e lună.
Şi nu e copilărie.
Şi mai ales pământ nu-i, nu e ţară.

Nu este sicriu şi nu e patrie.
Nu este leagăn si nu-i pat făcut,
moarte sub capul nostru aranjat.

Pe vârf de ac se-nvârte, cine trăieşte,
şi pacea noastră, nici ea nu-i altceva,
decât o aripă moleşită, care se atârnă,
ca un dezbrăcat, sau nici dezbrăcat
voal de mireasă leşină pe un cui.

Atârnă.

Atârnăm.

Nici cimitir n-avem.