Tandori Dezső: Camille Pissarro: Rue d’Amsterdam – 1897

Esik a rue d' Amsterdamon.
És mintha a nap sütne közben,
bokáig-vizet fény füröszt lenn,
színes házfal-maszatokon
átüt a tündöklés, melyet
a vakolat rejt, most lemossa,
formálja gyurma-állagosra
az eső a felületet.

Élnék én ott örök-esőben,
C. úr, ha képeknek hihetnék,
legboldogabban integetnék,
ha egy sárga-piros, tetőtlen
kocsi csak továbbhajtana,
annál tovább áznék a rue
d'Amsterdamon, fürdetne hű-
vös fényvíz beltérárama.

Ha tudnám: van tündökleti
tartalékom, mit oly anyag rejt,
melynek külszínétől e-szent-helyt
szabadíthatnak csöppjei
akárhol zúduló esőnek,
kimennék az utcára, itt
-amíg rám!-ugyanúgy esik;
de eláll. Rácsukom a könyvet.