This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Tandori Dezső: Corsaro, Josefstadt

Portre of Tandori Dezső

Corsaro, Josefstadt (Hungarian)

’Sok mindent mondtam, ami nem volt úgy.
De amit nem mondok, az nem is lehet úgy.’
Ld. AZ ÚGY VOLT

Dublini ablakomban megjelenik egy ablakmosó.
Ezt a fém létra láttán kitalálom.
Fokról fokra tolja szét (ki a létrát),
Túlján, mint Witti határán túl semmiről nem lehet
Mondani semmit.

Némán nézem.
Szerencsére hamar elmegy.
Az ablakmosó.
Rákaptam a tévéközvetítésekre.
A vájdlingban áztathatom a lábam,
Ha fogadtam, jókor, irodán, Epsomra, Ascotra, akármi.

Dublin második legszélesebb folyójánál van egy iroda.
Az irodához közel egy híd.
Szemközt látszik a Mountjoy-börtön.
Fut egy ló, neve Montjoy.
Egy u-különbség, megteszem Montjoyt, nyerek.

Richard Quinn vitte, ő volt a zsokéja.
Azaz ’T’ Quinn.
Miért ’T’?
Teddy nem lehet stb.
A ’stb.’ a nagy pontosság igényének kifejezője.
Tényleg, miért ’T’?

Mögöttem felirat; Ouinnsworth.
Ez ott annyi kb., mint KÖZÉRT, Meinl, Billa etc.
Hát ez jól összejött. Nyert ’a Quinie’.
Elszívom kilencvenedik szál szimfóniámat, az eznapit.
Búcsú Dublintól.

A reptéren ír szurkolók.
Akhillesz-sisakok a fejeken, lóhere-alakúak,
Zöld-narancs-fehér színek.
Három trikó ratjam is, 40 fok a napon,
A három trikón fekete pulóver, halványkék farmerdzseki.

Ezek a királynő színei.
Egy csudaszép lányé, akibe beleszerettem.
Jó ég, 1975–76-ból a feleségem az!
Ezt a régi képet magammal hordom ezután.
Milyen szép nővel éltem.
És folyton csaknem megöltük egymást, minden ilyen.

Megalkottuk Szpéróékat, Dömiéket,
A királynő az én utazásaim engeldélyezője,
Történt egy s más.
Ami volt, nincs.
Ez a kép visszakerül – honnét, hova?
Ebbe a lányba vagyok szerelmes.
Magam se néztem őt akárhogy (ki honnét).

Ma talán én vagyok a jobb.
De azt el nem érem. Amilyen ő volt.
Szpéró is meghalt.
Ülök majd újra a Josefstadtban, egy templom falát nézem
Nagy hőségben.

Utána (soha nem iszom többé)
Beülök tonikra a Corsaróba.
Szpéróról tudnak már,
Elébem teszik majd a piros gyertyát,
Meggyújtják netán a piros gyertyát előttem
A korai délutánban.

Mint én, Szpéró halála óráján,
Öt évre rá,
Londonban, egy éjszaka, júniusban.
Másnap egy Éjszakai Műszak nevű apamén
Senki Sem Alhat nevű lova-fia nyert, nekem.
Én se aludtam (lásd piros mécsesem) akkor éjjel.

Most ezzel a csodaszép lánnyal fogom
Leterrorizálni őket.
Megmutatom fényképét.
Iszom három tonikot.
Lassan magamra maradok.
A tonik ivása lassul, a gyertyát megszokom.

Este, otthon, Bécs háztetőit nézve,
Előveszem a fényképet.
Még nem tudom, végigvetem magam az ágyon, nem vetem,
Szívom cigarettáim, a századiknál tartok majd.
Dublin után, Bécs után,
Ahogy a vonat elmarad, a repülőtér elmarad,
Cigaretta egy szál se.

A csodaszép lány, akkor tíz éve volt a feleségem,
Még nem tud róla semmit, hogy beleszerettem. Ma nincs itthon.
Nem sértődhet meg, hogy nem abba, aki ő ma. De belészerettem.
Pedig sokkal különb, úgy fest, ma, különbek vagyunk.
Minden minimalizálódik.

Ez, hogy hirtelen szerelmes vagyok, a maximum.
A minimalizált maximum?
Sok mindent mondtam, ami nem volt úgy. Ez rég volt.
Most tudjuk: amit nem mondunk, az nem is lehet úgy.
Most előveszem, nézem, nézem a képét. Fel fogom
Használni egy regényben.
Ott lesz ez a fotó.
Valaki szerelmes lesz belé újra,
Ebbe a lányba.
Aki tíz éve már a felesége volt akkor,
Aki a regény cselekménye szerint meghalt. Tragikusan.

Ülök a Josefstadtban, a Corsaro Trattoriában.
Ez a tonik maradt. Semmi tragédia.
Ettől senki senkit nem akarhat megölni. Meddő óra.
Ötvennégy kiló vagyok, öt rétegben megyek, árnyékban harminchat fok.
Csepp veríték se, de a lábam kiesik alólam,
Szédülök a gyengeségtől,
Aztán erőt veszek magamon,
Rágyútok,
Gondolok valamit, abba kapaszkodom.

Jegyzeteimet is fel kell dolgoznom még.
Az most elmaradt.
Tiszta haszon.
Hasznos, ha szerelmes vagy,
Avagy nem hasznos, megint több a teendőd,
Mint ha – szerelem híján – elintézted volna?
Nagyon rossz lesz magányosan, így, a Corsaróban.
Csak együtt lenne rosszabb, nevet majd az egykori csodaszép lány.



Source of the quotationPoetry international, Rotterdam, 1997

Request a translation

Here and now you can request a translation of this work to another language. We will store your request and show it to the world to fulfill it. We cannot promise anything ... but maybe someone will do the hard work and translate this title for you. If you provide us you e-mail address, then we will notify you whenever someone uploads her/his translation.

LanguageRequests+1
Albanian
Belarusian
Bulgarian
Catalan
Czech
Danish
German
Greek
English
Esperanto
Spanish
Estonian
Finnish
French
Irish
Galician
Ancient Greek
Croatian
Armenian
Icelandic
Latin
Luxembourgish
Lithuanian
Latvian
Macedonian
Maltese
Norwegian
Occitan
Polish
Portuguese
Romanian
Russian
Slovak
Sloven
Serbian
Swedish
Turkish
Ukranian
Yiddish

Send me an e-mail when the translation is ready:


minimap