Tóth Krisztina: Whale Song (Bálnadal in English)

A bálna vándorol
sötét vizekbe tart
magában énekel
ha távol már a part

Grönlandon énekel
és kétszáz évig él
bőrén szigonynyomok
nem tudják mit beszél

miről is énekel
egyáltalán kinek
viszik a bálnadalt
a mélyhideg vizek

bonyolult dallamok
úsznak a jég alatt
ámbrás hullámokat
fodroz a bálnaagy

a bálna álmodik
síkos teste forog
horzsolják álmait
nagy sziklás zátonyok

a bálna szomorú
tömör mint önmaga
testével egy anyag
a bálna bánata

hajóról nézik őt
halbőrén mennyi heg
a bálna énekét
senki se fejti meg

The whale she journeys out
to waters dark and gray
sings to herself once the
shoreline is far away

Greenland tides echo her
songs for two hundred years
harpoon marks on her back
unknown, her thoughts and fears

what do her songs convey
why and to whom she sings
frigid arctic currents
carry her fluid hymns

intricate melodies
coursing beneath the ice
ambergris vignettes does
her balene brain devise

the whale she weaves her dreams
her body twists and rolls
her silky body scraped
by craggy hidden shoals

the whale she wallows in
sadness as dense as she
her body commingled
with her own misery

from ships we gaze upon
pockmarks along her frame
no one shall crack the code
of the whale’s sad refrain