Balázs F. Attila: Naked knights (Meztelen lovagok in English)

mi maradt belőlünk

a kipingált hétköznapok lovagjaiból

akik hetykén ünnepeltük elvesztett csatáinkat

miközben mint felfújt léggömbök

pukkantak a méregtől

győztes ellenfeleink?

mi maradt belőlünk merészekből

akik elhagytuk árnyainkat

de azok éjszaka visszalopakodtak

s reggel arra ébredtünk

hogy befészkelődtünk meleg puhaságukba?

mi akik azt hittük:

ha vagyunk – van a szó is

s a szó által vagyunk és leszünk – f

ehér folyosókon lépdelünk

kívül minden időn

mert alvás közben eltörölték álmainkat

s az ébredés határán

mint fejbekólintottak méregetjük egymást

s magunkat:                             

mi maradt belőlünk?

what had remained of us

the knights of daubed everydays

who had brashly celebrated our lost battles

whilst our winning opponents

like blown-up balloons

were bursting with anger?

what had remained of us daring ones

who had abandoned our shadows

but they came stealthily back in the night

and we woke in the morning finding

that we had nestled into their warm softness?

we who had believed:

if we exist - so also does the word

and through the word we are and will exist - stri

ding on white corridors

outside all time because

they had revoked all our dreams whilst we slept

and on the verge of waking

like ones struck on the head

we sized up each other and ourselves:

what had remained of us?