Balázs F. Attila: Nevicata agostana (Augusztusi havazás in Italian)

Nemrég még jöttödet várta

a kert

fák erezetében

megindultak a nedvek

füvek – virágok szőnyeget szőttek

lábad alá

a cseresznyefa ága megérintette hajad

s mint kakasos kofa

kipattintgatta virágait

ágyam sokáig őrizte

aztán elfelejtette melegedet

Magányába roskadtan

álmodozik a város

lehunyja szemeit

és sütteti magát az együgyű nappal

Meztelenül vacognak

az emlékezés tükre előtt a percek

miközben eltakarja nyomainkat

ez a predesztinált

augusztusi havazás

Il giardino solo poco tempo fa aspettava

il tuo arrivo

la linfa si riversava

nella venatura degli alberi

davanti ai tuoi piedi l’erba e fiori

hanno intessuto  un tappeto

il ramo del ciliegio ha toccato i tuoi capelli

e come un mercante dei galli

aveva schiuso i suoi fiori

il mio letto a lungo aveva mantenuto

il tuo calore poi l’aveva dimenticato

Sogna la città

in sé stessa collassata

chiude gli occhi

e si crogiola sotto il sole stolto

I minuti tremano nudi

davanti lo specchio dei ricordi

mentre questa predestinata

nevicata agostana ricopre

le nostre impronte