Balázs F. Attila: To purify one's self in love (Megtisztulni szerelemben in English)

érintés vagyok csupán

kéz melege arcodon

homokszem tested pórusában

ha végigfekszel a fövenyen

könnyező fűszál vagyok:

leborulva imádom a talpat

mely eltapos

levegő vagyok mit ki- és belehelsz

rám gondolsz ha légszomjad van

lépteid örök visszhangja vagyok

megszűnök ha nem lépsz

óra nagymutatója vagyok

mely megelőz hogy utolérjen

nyitott ablak vagyok

leheletem ébreszt reggelenként

hó vagyok mely évente eltűnik

hogy megtisztulhasson –

hold: szabadság hideg szimbóluma

I am but a touch

the warmth of a hand on your face

grain of sand in your body's pore

when you're lying on the sand

I am a blade of grass in tears

prostrated and adoring

the sole which treads upon it

I am the air you're breathing in and out

you think of me when you are short of breath

I am the eternal echo of your steps

I cease when you stand still

I am the big hand on the clock

which overtakes you so as to catch up

I am an open window

my breath is waking you each morning

I am snow which vanishes year by year

so it may purify itself -

moon: cold symbol of freedom