Balázs F. Attila: Past the walls (Túl a falakon in English)

a kő hideg lapján mely

magához szippantva megbillent

elidegenítvén önmagamtól

néztem magam:

égtem

lobogtam

gyönyör és félelem harca

sejtjeim vigyázták halálomat

az utak:

összekuszálódott drótháló

aztán

a dimenziók nélküli zuhanás

önmagamba

ahogy falak mélyedések tárgyak

tűnnek el

a kialvó gyertya fényével

on the cold slab of the stone which

tilts me dragging me to itself

alienating me from myself

I watched myself

burnt

blazed

battle of rapture and pain

my cells had attended my death

the roads:

entangled wire netting

then

the fall without dimensions

into myself

as walls depressions things

vanish

with dying candlelight