This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Csokonai Vitéz Mihály: Speranței (A reményhez in Romanian)

Portre of Csokonai Vitéz Mihály

A reményhez (Hungarian)

Földiekkel játszó
Égi tünemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol untalan.
Sima száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Kertem nárciszokkal
Végig ültetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.

Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zöld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.

Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem földbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisült,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!

1803



Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

Speranței (Romanian)

Vrăjitor de inimi,
   Fenomen astral,
Aparent divin,
   Miraj orb, fatal!
Ce își va crea
   Nefericitul,
Și se va apleca,
   Des la îngerul.
Momești cu gura lină?
   Și-mi zâmbești?
Picuri falsă dorință,
   Vezi, cum ești?
Stai pentru tine!
   M-ai îndemnat;
Crezând în cuvinte:
   M-ai înșelat.

Parcul sădindu-mi
     Plin cu narcise;
Udând pe arbuști
     Din pâraie;
Florii răsărind
     Cu primăvara,
Te-ai amăgit,
     În a exalta.
Gândurile matinale,
     Ca albinele,
Caută în dogoare,
     Rozele mele.
O singură lipsă
     Am mai simțit:
Lilla, din inimă;
     Din cer a venit.

Dar, rozele mele
     S-au ofilit;
Pomii, apele
     S-au vlăguit;
Veselia rapid
     Devenind jale;
Traiul bun, antic,
     Rămâni false.
Oh! cu Lilla să fi rămas,
     Doar cu ea:
Acum, cântul meu măcar,
     Nu s-ar lamenta.
La ea în brațe
     N-ar fi prost deloc
Și de coroane
     Nu aș fi gelos.

Lasă-mă, Speranță!
     Lasă-mă, dragă;
Răul în viață
     Mă îngroapă.
Simt: cu puterea
     Ajung în criză,
Duhul în cer vrea,
     Corpul în criptă.
Pentru mine șesul e sterp,
     Ogorul uscat,
Crângul sonor este deșert,
     S-a înnegurat.
Triluri magice!
     Forme pestrițe!
Chef! Speranțe! Lille!
     Adio, cu bine!

 

 

 



Uploaded byCsata Ernő
Source of the quotationsaját

minimap