A reményhez (Hungarian)
Földiekkel játszó Égi tünemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol untalan. Sima száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál.
Kertem nárciszokkal Végig ültetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd; Rám ezer virággal Szórtad a tavaszt S égi boldogsággal Fűszerezted azt. Gondolatim minden reggel, Mint a fürge méh, Repkedtek a friss meleggel Rózsáim felé. Egy híját esmértem Örömimnek még: Lilla szívét kértem; S megadá az ég.
Jaj, de friss rózsáim Elhervadtanak; Forrásim, zöld fáim Kiszáradtanak; Tavaszom, vígságom Téli búra vált; Régi jó világom Méltatlanra szállt. Óh! csak Lillát hagytad volna Csak magát nekem: Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. Karja közt a búkat Elfelejteném, S a gyöngykoszorúkat Nem irígyleném.
Hagyj el, óh Reménység! Hagyj el engemet; Mert ez a keménység Úgyis eltemet. Érzem: e kétségbe Volt erőm elhágy, Fáradt lelkem égbe, Testem földbe vágy. Nékem már a rét hímetlen, A mező kisült, A zengő liget kietlen, A nap éjre dűlt. Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!
1803 Source of the quotation | http://mek.niif.hu |
|
|
Speranței (Romanian)
Vrăjitor de inimi, Fenomen astral, Aparent divin, Miraj orb, fatal! Ce își va crea Nefericitul, Și se va apleca, Des la îngerul. Momești cu gura lină? Și-mi zâmbești? Picuri falsă dorință, Vezi, cum ești? Stai pentru tine! M-ai îndemnat; Crezând în cuvinte: M-ai înșelat.
Parcul sădindu-mi Plin cu narcise; Udând pe arbuști Din pâraie; Florii răsărind Cu primăvara, Te-ai amăgit, În a exalta. Gândurile matinale, Ca albinele, Caută în dogoare, Rozele mele. O singură lipsă Am mai simțit: Lilla, din inimă; Din cer a venit.
Dar, rozele mele S-au ofilit; Pomii, apele S-au vlăguit; Veselia rapid Devenind jale; Traiul bun, antic, Rămâni false. Oh! cu Lilla să fi rămas, Doar cu ea: Acum, cântul meu măcar, Nu s-ar lamenta. La ea în brațe N-ar fi prost deloc Și de coroane Nu aș fi gelos.
Lasă-mă, Speranță! Lasă-mă, dragă; Răul în viață Mă îngroapă. Simt: cu puterea Ajung în criză, Duhul în cer vrea, Corpul în criptă. Pentru mine șesul e sterp, Ogorul uscat, Crângul sonor este deșert, S-a înnegurat. Triluri magice! Forme pestrițe! Chef! Speranțe! Lille! Adio, cu bine!
Uploaded by | Csata Ernő |
Source of the quotation | saját |
|