Csokonai Vitéz Mihály: La liberté (A szabadság in French)

Szép szabadság! óh, sehol sincs
E világon oly becses kincs,
     Mely tenálad nagyobb volna,
     Vagy tégedet kipótolna.
Te könnyíted terheinket;
Ha bú rágja szíveinket,
     Bíztatsz minket.

Az oly madár igen ritka,
Melynek kedves a kalitka:
     Bár arannyal van béfedve,
     Mégsem telik benne kedve.
Bár meg ne kelljen szűkűlni,
Mégis mindég fog készűlni
     Kirepűlni.

Mit ér, mit ér a rabságban
Kínlódni sok gazdagságban?
     Mit ér minden, ha köteled
     Békós lábadon viseled?
Ha a kínos szolgabot vér,
Úgy a pompa, a nemes vér
     S a rang mit ér?

Minden vágy a szabadságra,
Kevés a pénzre s országra;
     Több vágy szabadon pihenni,
     Mint pénz közt gazdag rab lenni:
Kivált egy bőlcs elme mindég,
Egy poetai tüzesség
     Csak ettől ég!

Jolie liberté, quel bien
Vaut plus que toi au monde ? -Rien !
N'ayant nul rival aussi grand,
Irremplaçable, tu te rends :
Par toi le poids de nos coeurs s'ôte
Quand la tristesse les corrode,
Triomphale ode !
 
Bien rare est l'oiselle captive
Que sa cage jamais captive :
10    Quoique doré soit son décor,
Il ne l'égaie pas encore ;
Prendre la poudre d'escampette,
Est, quitte à maigrir, ce qu'appète*
Toujours la bête.
 
D'avoir grande richesse, au serf
Ainsi martyr, à quoi ça sert ?
Est-ce que tout cela se prise
Sans qu'aux pieds, tes fers, tu les brises ?
Que vaut sang qu'on sue à la bas-
20    Tonnade ? idem, sang bleu ? puis faste ?
Et enfin caste ?
 
À la liberté tous les gens
Goûtent, au pays, à l'argent,
Peu. Plutôt se reposer libres,
Que riches esclaves de vivre.
D'ailleurs, jamais sage esprit,
Poétique flamme qui brille,
Sans n'eussent pris !

*(13) : ...ce qu'appète : ce que désire...