Reményik Sándor: I Want (Akarom in English)

Akarom: fontos ne legyek magamnak.
 
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
 
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.

I want: not to be important to myself.
 
Let me be a brick in the endless wall,
Stairs that take someone else upwards,
A ploughshare digging deep in the ground,
But the ear of the corn is not its merit.
Let me be the wind that takes the seeds along,
But won’t open the petals of the flower,
And let people who walk in the fields
Take delight in the bloom.
Let me be the cloth that wipes off tears,
Let me be the silence that always gives relief.
I should be the hand that keeps fondling,
Let me be, and I should never know that I am.
Let me be the dream on weary eyelashes.
Let me be the mirage that simply appears
And doesn’t ask if it’s watched or not,
Let me be the mirage on the plain.
Let me be from the black heart of old earth
A deep sigh up into the skies so high,
Let me be the wire to carry messages along
And I should be replaced if I’m torn.
Under many souls let me be the raft,
A simple barge thrown together in the rough
And taken to the ocean by deep rivers.
 
Let me be the violin that weeps to infinity
Until the artist puts down the bow.