Orbán Ottó: Horatius születésnapja

Tanítványnak jó nem vala ő, ajaj,
s kivált, ami legbecsesebb volt benne, azt
utálták; szellemét, a magán-kalózt
az eszme-konszernek korában;

„érdekes", mondták vicsorogva, „jó, csak egy
kissé szedett-vedett"; a világhaladás
kérdéses időszakában a lírai én
volt mindenek fölött problématikus,

az a mód, ahogy eljut az általánosig,
hol a vers szövetén, mint függönyön átdereng.
A rögeszme, hogy itt a sors repül gyalog,
s hogy az áttekintés lényege~épp a föld

rögtönzésére a léttel rögtönözni, tavaly
viselt zakó, s ki vesz föl olyat, ha a sikk
a tiszta körvonal s az antik elme-szekrény,
hol mindennek külön fiókja van. Csak erős

egyéniség számíthat jó sajtóra, csak elvakultság
bírja bulldózerként tolni a csontokat,
míg tiszta lapot tűzzel nyit minden háború
s vér olajozza az űrben gördülő időt.