Zsoltár (Hungarian)
Szép vagy, én szerelmesem, szép, ahogy fekszel közös ágyunkon meztelenül
Csupa begy-völgy vagy, csupa dombvidéki hajlat, pihe és bozót,
És selyemszál lakik a te szádban, és a nyelveddel gombolyítod te azt a szálat
az ágyékom körül,
Mert nem utálatos teelőtted a testnek semmilyen öröme sem,
Mert a test öröme a léleké is a közös ágyon,
És a te örömed én vagyok, az enyém pedig te vagy.
És kígyók is laknak a te öledben, és gyűrűiktől erősen szorongattatom,
Mert a szerelem élet és halál egyazon pontban,
Fele rész teremtés, fele rész pusztulás,
De leginkább jól megrakott tűz, melynek lángjánál még a fázós öregkor is megmelegedhet.
Nézd csak, én szerelmesem, mit művel ez a szerelem mivelünk, reszketünk mind
a ketten,
Mintha a föld rengene alattunk, pedig csak az ágyrugó nyikorog.
És fölajzod derekam íját, hogy az öledbe lője ki gőzölgő nyilát,
Peng és bong a megfeszített ideg húrja,
És tűzgolyó támad a testemben, és ki akar törni a napvilágra,
És röpködnek öledben az ondósejtek, mint madarak a szélben.
Szép vagy én szerelmesem, szép a te izzadt tested, csatakos hajad és a sötét
karikák a szemed körül, És hanyatt fordulsz, elalszol, álmodban alig hallhatóan
horkolsz,
És alszom én is, álomtalanul, mélyen, egyhuzamban reggelig. Publisher | Orbán Ottó: The Witching Time of Night, Atlantis–Centaur |
|
|