Petrőczi Éva: Pega Marine Mare (Katica Kata pettye in Serbian)

Katica Kata, a bogár-lányka
nagy bajra ébredt, sírás-rívása
felverte Bogártanya csendjét.
Szép, piros hátán, ahol nemrég
hét fekete petty lakott,
reggelre belőlük hat árválkodott.
 
Nem tudjuk, mi történhetett,
talán álmában veszítette el
az a mindig izgő-mozgó
hétpettyes gyerek.
 
De – így vigasztalta nagymamája – „Félre bánat,
félre könnyek, ne félj, Katám,
a Bogárkórházban
mindenfelé gyógyítók röpködnek.
 
Bogárkák lábadoznak
minden virágkehelyben,
jót szundikálnak margarétán, harangvirágban,
zizegő pipacs-lepedők között.”
 
Kata szívébe remény költözött: „Talán… talán,
ott meggyógyulok én is.
Vigyél el oda gyorsan, nagymamám!”
 
És lám, egy mosolygó,
pettyes, piros köpenyes doktor nénit
sodort feléjük a Gyógyulás Rétjén a reggeli szél.
 
Hallgassuk meg, mint mond,
milyen kedvesen beszél:
„Nincs miért sírnod, kis Katám,
van itt nekünk sok-sok makkhéjban
rengeteg tartalék pettyünk,
 
meg finom méz és sok ecset,
és nem te vagy az első katicagyerek,
akinek elgurult egy-egy pettye.
Ülj fel erre a zöld levélre,
és új pettyet ragasztok hátad közepére,
aztán, ha a nővérke szépen bekötözte,
haza is mehetsz nagymamával.
 
Két nap múlva majd visszavárlak,
levesszük ezt a fű-kötést
és kibonthatod újra mindkét,
összesen hétpettyes szárnyad!”

Marina Mara, buba-dikla
jecajući se budila,
remetivši tako tišinu Bubasalaša.
Na lepim, crvenim leđima,
gde je nedavno još sedam pege nosila
ujutro je jedna nedostajala.
 
Ne znamo šta se moglo dogoditi,
ta večno pokretna
devojka sa sedam pega
možda je tokom sna jednu izgubila.
 
Ali – baka ju tako teši – „Do vraga
sa tugom, suzom, moja Maro ne boj se,
u Bubalečilištu
svakakvi iscelitelji lebde.
 
Bube u svakom
cvetu se oporavljaju,
među pokrivačima bulki,
na stanaricama, zvončićima spavaju.”
 
U srcu Mare nada se uselila: „Možda... možda,
ozdraviću i ja.
Bako moja, vodi me tamo,!”
 
I eto, na Ritu Ozdravljenja
jutarnja vetrina je prema njima nasmejanu,
pegavu, crveno obučenu doktoricu nosila.
 
Poslušajmo, šta će reći,
zaista je srdačna:
„Za plač nemaš razloga, mala Mara,
imamo mi ovde u mnoštvu ljuski žira
bezbroj pege u rezervi,
 
i finog meda i mnogo kista,
te nisi ti među bubadecom prvi
ko je jednu pegu izgubi.
Na taj zelen list sedni,
prilepiću novu pegu na sredinu leđa ti,
a posle, kad će te sestra previti,
zajedno sa bakom možeš ići.
 
Ponovo se javi za dva dana,
zavoj od trave ćemo skinuti
i moćićeš opet razviti
krila sad već sa sedam pega!”