Oravecz Imre: Az öregség hajnalán

Az ablaknál ülök,
és a kopár udvari szilvafát nézem,
látom a garázs tetejét is,
vörös a fenyőborította hegyoldal - háttér zöldjében,
 
borult az ég,
a felhők közt halványkék hézagok vannak,
 
olvasni akartam,
de nincs kedvem,
 
elmém tiszta,
testem némi keresztcsonttájéki fájdalomtól eltekintve
még normálisan működik,
ha van benne daganat,
alattomosan rejtőzik,
 
felállok és kimegyek,
járok egyet,
aztán bejövök,
és tovább várom a napot,
mikor az igazi lejtmenet kezdődik.