Oravecz Imre: Ötven után

Voltál gyermek,
 tartottál kezedben fürjfiókát,
 lépkedtél mezítláb a föld puha hátán,
 szedtél szarkalábat marokveréskor,
 gereblyéztél illatos sarjúszénát,
 ettél árpával érő körtét csépléskor,
 találkoztál elégedett, derűs öregekkel,
 használtad eszközeiket, szerszámaikat,
 kaptál morzsákat egy épebb világból,
 láttál megsemmisülni egy kultúrát,
 ismeretekre tettél szert,
 idegen nyelveket sajátítottál el,
 gondolatrendszereket tanulmányoztál,
 remekműveket olvastál,
 láttad Ilust lánykorában,
 voltál szerelmes,
 öleltél női testet,
 habzsoltál gyönyört,
 nemzettél gyereket,
 elhagytak és elhagytál,
 mindent komolyan vettél,
 egyszer meg akartad ölni magad,
 játszottál a tűzzel,
 voltál beteg és egészséges,
 voltál életveszélyben,
 szeretted az igazságot,
 gyűlölted a hazugságot,
 nem alkudtál meg,
 a magad útját jártad,
 kitartottál amellett, amiben hittél,
 nem loptál, nem csaltál,

 megdolgoztál a betevő falatért,
 került fedél a fejed fölé,
 feküdtél puha, vetett ágyban,
 felnevelted a fiadat,
 segítettél másokon,
 írtál három jó verset,
 díjakat kaptál,
 nyilvánosan megdicsértek,
 többször inadba szállt a bátorságod, és elfutottál a hazából,
 laktál Londonban, Berlinben, Chicagóban, Kaliforniában,
 táboroztál a sivatagban,
 mázas indián cserépre bukkantál Arizonában,
 megcsodáltad a lemenő Napot a Hawaii-szigeteken,
 egyszer a Tarna partján megérintetted egy szitakötő kék szárnyát,
 hallgattál esti tücsökciripelést,
 gyönyörködtél a csillagos nyári égben,
 illata alapján egy minnesotai erdőben éjjel tölgyfát találtál,
 voltak álmaid,
 voltak barátaid,
 akartál valamit,
 volt részed jóban, rosszban,
 éreztél örömöt, fájdalmat,
 megtapasztaltad az emberi állhatatlanságot,
 eltemetted anyádat, apádat,
 a halált kivéve minden megesett már veled –
 éltél, mit akarsz még?
 
 menj el néha Dregolyba, Dolyinába, Darnóba,
 ülj ki sűrűn a teraszra,
 és örülj az alkonyi fénynek,
 mely sárgán elömlik pázsitodon.