Ferencz Győző: Kisebbségben

Szerte nézett s nem lelé*

Én a határaimon túl élek, olyan birodalmat
Kell szolgálnom, amelynek a népe tőlem egész idegen,
 Nem értem a nyelvét és a szokásai
  Viszolyogtatóak. Hagyományaihoz nem köt nevelés;

Hagyományai rég feledésbe merültek. Isteneit
Nem tisztelem, ünnepeit nem ülöm meg.
 Törvénykönyve paragrafusok temetője. Viszonyainak
  Bolyhos szövedékén nem tudok eligazodni. A pénz

Fizetőeszközből önérték lett; az erény idióta
Rögeszmévé silányul. Bejelentett lakhelyem itt van,
 Azonban emlékezetem mélyére hatolva se tudom
  Felidézni, hogyan kerültem erre a vidékre:

Nem kamion használtruha-szállítmányának alján
Menekülve, nem értek tetten határsértés közben,
 Nincs hova visszatoloncolni, pedig semmi sem köt ide;
  Érvényes az útlevelem, dokumentumaim rendben

Vannak; elmehetek, ha akarok, hogy más, szabadabb
Levegőt szívjak, esetleg hasznomat is vehetik
 És befogadnak egy ugyanilyen vagy alig
  Más országban, kettős állampolgár

Lehetek, aki vissza se jár, legföljebb látogatóba.
De jaj, sose léphetem át a határaimat, sose
 Látom meg feltérképezetlen földjét
  A hazámnak, ahonnan elindultam, s hova tartok

Azóta is, el van zárva előlem örökre; képzeletem
Nem idézi fel napját, csillagait, ködpára fátyolán át
 Zöldből kékbe derengő tájait,
  Tornyos városainak utcakövét sem,

Nem tudom, milyen égöv alá esik, s ha vannak,
Akik lakják, megértetni magam hiába akarnám velük:
 Anyanyelvem holt nyelve sosem lesz,
  Idegen szavakon üzennek kihüvelyezetlen

Álmaim is. Ha vakvilágom sötétje kihúny idelent
És átbukom önmagamon valahogy, az isten se fog
 Azonosítani a celluxszal átragasztott okmányok
  Nadrágzsebben kimosott igazolványképeiről,

S míg szárad az üvegezetlen ablak elé kifeszített
Kötélen az ingem a szélben, meztelenül fekszem
 Az emeletes vaságy sodronymatracán
  És nézem a mennyezetre felköpött csikkeket.

 
*Magyar himnusz 6. vsz.