Lackfi János: Ugyanígy lesz-e?

Fiamnak

Ugyanígy lesz-e? Reggelente
gyűlölöd majd, ha felkelek,
harákolok és köpködve a
mosdóba fújom orromat?
Gyűlölöd majd a sziszegő zajt,
ha hólyagomat ürítem?
Utálatos lesz-e előtted,
ha nők után fordulok, s kezem
babrálom izgatottan, vagy ha
maszkszerű vigyorral lesem
mások arcáról a helyeslést,
tépkedem a szemöldököm,
körmömmel alig-nőtt borostám
kapargatom, s hónaljszaga
lesz a ledobált ingeimnek?
Undorodsz majd, ha érvelek
s beszédem habos fortyogása
eláraszt, csak hogy higgy nekem
higgy bennem, kiről jól tudod,
hogy mi vagyok – jobban magamnál?
Felgyűlik majd
szádban a nyál
kéreg-alatti, nyers
szódabikarbóna-sava?
Világot úszó ebihal-röptöd
másodkéz-forrása vagyok.
Meg nem bocsáthatod, de köpj ki,
kiköpött apádat ne nyeld le!
S te bocsáss meg nekem, Apám!