Kozma Andor: A szerelem

A szerelem egy nagy probléma.

Ki tudná: menny-e, vagy pokol?

Csodálatos titok, ha néma

S megfoghatatlan, hogyha szól.

A szerelem lesújt a porba

S a fellegekbe fölemel.

Egy szív ma tőle lomha, csorba,

A másik tőle szárnyra kel.

A szerelem belát a mélybe

És vak, siket, se hall, se lát.

Majd édeleg tengernyi kéjbe,

Majd fogadalmas szent barát.

A szerelem' az édes élet

S a szerelem a zord halál;

Utján az egyik egyre téved,

A másik jó csapást talál.

A szerelem egy nagy mindenség.

S a jó, rossz, bölcs és ostoba,

Mikor a lényegét- keresték,

Csodáit látták, — mást soha!