Kondor Béla: Kuća za rentu (Bérház in Serbian)

Öreg bérház vagyok
és sírok most.
Rajtam locsog minden eső,
engem rogyaszt minden víz,
a könnycseppek bújnak fecsegő
szegleteimen (furcsa kis rovarok
ők, egy őstenger romlandó állatai),
reszketnek eresztékeimen
és reszketve megereszkedem,
süllyedek, mint a víz.
Van egy nagyon sötét szobám is,
ablaka alig-alig.

Stara kuća sam za rentu
i plačem sad.
Svaka kiša na meni ćereta,
svaka voda mene kvasi,
na mojim brbljivim uglovima
kapi suza se skrivaju (čudne bube su,
kvarne životinje davnašnjeg mora),
drhte na spojevima
a ja drhteći popustim,
poput vode, tonem.
I jednu tamnu sobu imam,
prozora jedva-jedva ima.