Kondor Béla: Continuarea discuției (Beszélgetésünk folytatása in Romanian)

Az éjjel születtem, ma.
Lelkesedéseket elgyilkolni
rémüldözéseket örömre váltani majd.
Vigyétek elhasznált ábrándjaitok!

Késői már ez éjfél
nem ér el kereső kezem
kérő és imádó, kutató kezem.
Komoly hivatás a szégyenkezés.

Rég-volt dolgok dombjain szemem
mint fényes küllő kapar.
Fényesen mint az elmulás
és kényesen gurulnak csillagok.

Tova, tova és tovább!
Messzebbre, magasabbra! E világ
szét és felfele tart.
Épitett szellős várrom.

Ugy-e? Elnézed? Verseket írok.
Hova, hova? És tovább!
Szét és felfele tart e világ

de remélnünk és gőzzel
bizakodnunk legigazabb
élnivaló kötelesség.

Azi m-am născut. Noaptea.
Să omor însuflețirile,
să schimb groaza în fericire, cândva.
Duceți iluziile uzate!

Noaptea-i târzie,
mâinile mele degeaba te caută,
mâini ce te roagă, te adoră.
Adevărată chemare e rușinea.

Ochii-mi scurmă pe dealul trecutului,
ca niște spițe lucitoare.
Se rostogolesc stele mofturoase
și strălucitoare ca trecerea.

Departe, tot mai departe!
Mai departe, mai sus! Lumea tinde
spre dezmembrare și spre înalt,
construind ruine răcoroase.

Nu-i așa? Treci cu vederea? Scriu versuri.
Unde, unde? Și mai departe!
Lumea tinde spre dezmembrare și spre înalt,

dar cea mai adevărată datorie
a vieții este speranța
și crezul neâncetat.