Csehy Zoltán: Obris (Körvonal in Serbian)

Még tizenöt perc és megy a busz,
addig talán sikerül leírnom,
addigra kész leszek vele,
és befejezem ezt a versszakot is. Tizenöt
perc végül is, elég idő egy vershez,
ha már a fejben meg is van, menetrend kérdése,
indul és érkezik. Lefuthatok a falépcsőn,
innen, a másodikról, két perc, a lift is működik,
de folyton cipelnek benne valamit,
most épp az este nyíló kiállítás metaforáit,
vagy csak feljön a fényre a szakácsnő,
és cigire gyújt az udvaron,
ahol most rajta kívül nincs műtárgy,
és felkapom a táskám, bele egy
eső elleni kabát, térkép, pár lap,
és egy ceruza, hogy amíg jön a busz,
vagy a buszban, felírhassam legalább a lényegét
annak, ami tulajdonképpen itt és most
körvonalazódik.

Još petnajst minuta i kreće bus,
dotle uspeću možda napisati,
biću dotle gotov s tim,
završiću i tu strofu. Na koncu konca
i petnajst minuta je dovoljno za jednu pesmu,
ako već u glavi postoji, samo je pitanje reda vožnje,
kreće i stiže. Mogao bi niz drvenih stepenica otrčati,
odavde sa drugog, dva minuta, i lift je u upotrebi,
ali u njemu uvek nešto vuku,
upravo sad metafore za otvaranje večernje izložbe,
ili kuvarica samo na svetlo dođe
da u dvorištu zapali jednu cigaru
gde osim nje nema ni jednog umetničkog predmeta,
hvatam svoju torbu, unutra
kišna kabanica, mapa, nekoliko listova
i jedna olovka da dok bus stiže,
ili u autobusu makar da suštinu napišem
od onoga što ustvari tu i sad
se sprema.