Reviczky Gyula: Két útitárs
Két útitárs (Hungarian)A bölcsőtől egész a sírig Két útitárs megyén velünk: Démon, világi gyönyörökben És angyal, hogyha szenvedünk.
A démon örökös kaczajjal, Csábítva, nyeglén jár elől. Nézése inger, szava bűbáj És ölelése majd megöl.
Bor, zene közt, vad orgiákban Ott lebeg láthatatlanul; Ott esik legjobb múlatása, A hol a sziv mámorba fúl.
S mikor a rosszat elkövettük, S megbánjuk, gúnyosan nevet. Szivek vérzése, jajgatása Neki a legfőbb élvezet.
Az angyal némán jár utánunk; Őrjöngve nem halljuk szavát. Siratja tévedt útitársát, És ajakán nincs durva vád,
Mosolya bánat, hű szemében Nagy, mennyei malaszt ragyog. Megsimogatja homlokunkat, Mikor mindenki elhagyott.
Nála az irgalom, bocsánat. Ő szánakozva ránk tekint; Keblére zár, csitít, vigasztal S lecsókolgatja könnyeink'.
|
TranslationsGermanZwei Weggefährten Mucsi Antal Request a translation |