N. Ullrich Katalin: In memoriam P. T.

Egyre több a visszavonhatatlan múlt időm.
Eggyel többen vannak, kik már nincsenek.
 
szülőfalum templomában
ásatások során
sok mindent találtak
 
fontos emberek
sírjaikban
évszázadokon át
pihentek
és most csak találgatni lehet
csontokból érmékből
írás-foszlányokból
az utókornak
mit üzenhettek
 
te mit vittél magaddal
miért siettél ennyire
hogy itt csak megírt verseid
maradtak
és magaddal vitted
az összes
meg nem írtat
mit senki
soha
rajtad kívül
meg nem írhat
 
nem találhat rá
soha
senki már
nincs az az ásatás
 
és még
mi minden van
ami
veled elment
 
érlelődik a gombabor
odaát
mi tesszük tovább a dolgunk
ideát
 
de már nem ugyanaz
 
nem nagyon
ismertelek
de talán
mégis
 
azt hiszem
ha lehetett volna
a legvégén
biztos
gregoriánt
hallgattál volna
 
de most már
odaát
hozzáértő szemmel
nézed
ízleled
a soha-nem-volt
kristálytiszta
mennyei
gombabort