Kisfaludy Sándor: Unglückliche Liebe 173. (A kesergő szerelem (173.) [Elérem majd nyúgalmamat...] in German)

Elérem majd nyúgalmamat,
  Lovam kivisz bajamból:
Igy bíztattam én magamat
  Eszét vesztett agyamból: -
S hegyekre fel, - völgyekbe le,
  Hanyatt-homlok nyargaltam;
Fakóm vérzik, habzik bele, -
  Szegény! mert megsarkaltam.
Kedves fakóm! szép paripám!
Jó állat, ne haragudj rám!
  A sors ezt már így mérte:
  Te értem, - én ő érte.

Aus dem Leiden trägt im Lauf
Mich zur Ruh' mein schnelles Ross,
Also muntert' ich mich auf,
That was der Verstand beschloss;
Tief ins Thal, hierauf zu Klippen
Sprengt' ich über Stock und Dorn,
Schaum bedeckt dass Ross, die Rippen
Bluten, denn sie traf mein Sporn.
Lieber Falber, gutes Thier,
Schönes Ross, nicht zürne mir!
Unser Loos erreicht sich nie:
Du für mich – und ich für sie.