Nyerges András: Üzenet

Lányok,
Őrizzétek magatokban a fű szökellő zöldjét.
Őrizzétek magatokban a suhogó kartonruhákat
meg a kicsi szandált és a fonott szatyorkát.
Őrizzétek meg a hideg forralatlan tej jó ízét
meg a zsömlék barátságos ropogását
meg azt, ahogy a tricikliző fiúk megnéznek titeket
ha kenyérért szaladtok a boltba.
Vigyázzatok azokra a pici sikításokra is,
ahogy valaminek örültetek és emlékezzetek rá,
milyen mozdulattal dőltetek hátra a padon
a nevetéstől, hogyan kalimpált lábatok,
mennyi ideig tudtatok nézni valami furcsát,
néha egészen különöset mondtatok a vízről
a fákról meg a záporokról, és csodálkoztatok
hatalmas
szemmel és szerettétek a tükörben nézni magatok:
nőttetek-e, híztatok-e,
van-e még szeplő a szemetek alatt?
Legyetek napszemű fények,
legyetek frissesség hajnalai
reggelre mindig újnak születő egek,
mert nélkületek olyan ami új,
mint híd nélkül a folyó
s a szerelem szerelem nélkül.