Nagy László: Je jure qu'elle est éternelle (Esküszöm, hogy ő is örök in French)

Esküszöm, hogy ő is örök,
sose lesz a hemzsegő árnyé.
Fejbúbján málnás kosarával
alászáll rubint-koronával
mereven akár egy királyné.

Medveszagot ont már a hegy
s az életet irtó körökből
alkonyati láng-kereszt: sas függ,
magas vizek fröcskölik gyöngyük,
s lenn emberpár bőg a gyönyörtől.

Örök visszhang s tűz az idő,
a nő arca ég ragyogóan,
balzsamszagu gőzt vet a gönce,
lenn gyötri a rétet gerince,
sarka fönn a meredek holdban.

Je jure qu'elle est éternelle,
point ne sera aux ombres vaines.
Sur la tête, un panier de fruits,
elle descend - ce sons rubis -,
elle a le maintien d'une reine.

De la montagne une odeur d'ours,
dans les contrées qui tuent la vie,
croix enflammée : un aigle plane,
des hautes eaux perles émanent,
de joie un couple en bas mugit.

Le temps : écho et feu sans fin,
la femme a du feu à son front,
de ses effets un parfum bruine,
le sol souffre de son échine,
dans la lune sont ses talons.