Weöres Sándor: Eternal Moment (Örök pillanat in English)

Mit málló kőre nem bizol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.

Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent –
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:

fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.

Fashion out of thinnest air
what you trust not to crumbling lime.
There are moments, now and then
that seem oddly unstuck in time,

she will preserve what stone cannot,
her fistful of treasure clenched,
has no future, neither a past,
self eternally entrenched.

Like a fish that stroked a bather’s
calf, then swiftly slipped away —
thus an inner moment can a
fleeting sense of God convey:

fading mem’ry in the present,
and later on, like a dream.
Lets you taste the afterlife, and
all eternity to glean.