Weöres Sándor: I did not quite get used to it that… (Még most sem szoktam meg* in English)

Még most sem szoktam meg egészen

hogy torkom van, gyomrom, belem

mit anyaggal tömök naponta

és csak ezáltal létezem.

Még most sem szoktam meg egészen

hogy minek olyan lényeges

ezt vágyni, amazt elkerülni

s hogy szeressenek és szeress.

Még most sem szoktam meg egészen

hogy látó-, vagy rágó-tagod

szépnek, vagy csúnyának tekintsem

és hogy van élő és halott.

Még most sem szoktam meg egészen

hogy teljest föl nem foghatok,

hogy csak a részek kavarognak

és rajtuk túl nem nyúlhatok.

*Rongyszőnyeg 49

I did not quite get used to it that

I have a throat, a stomach, gut,

and these I stuff with matter daily,

I live by this, there's no rebut.

I did not quite get used to it that

it's deemed vital to desire

the one, and yet to shun the other,

and be loved and love with fire.

I did not quite get used to it that

I see seeing, or chewing parts,

as attractive or unattractive,

and there's the dead, and beating hearts.

I did not quite get used to it that

it's not on to grasp the whole,

that it's but parts that mill about and

reaching beyond can't be my goal.