Weöres Sándor: The field pours its daisies out… (Százszorszépet ont a rét* in English)

Százszorszépet ont a rét,

ág pezsdül. Tavasz van.

Te csak hült-merev maradsz,

kõ a kurta gazban.

Nimfa táncol, faun kering,

ájul száz alakban.

Vén kő nézi hallgatag

örök kárhozatban.

A virágé bús öröm:

egy évig ha bírja.

A kőé az istenek

halhatatlan kínja.

*Rongyszőnyeg  18.

The field pours its daisies out,

branch buds, the spring proceeds.

But you're staying cold and stiff,

you, stone among the weeds.

Faun circles, there's dancing nymphs,

swooning seems their mission.

Old stone stares, is silent in

eternal perdition.

Sad joy is the flower's lot:

perhaps a year, then gone.

Stone's lot is the pain of gods

that lives for ever on.