Weöres Sándor: Auburn Feathered Maidens (Vöröshajú lányok in English)

Vöröshajú lányok, mint a gondolat
Felröppennek éjjel holdvilág alatt.

Este vizet hoznak, szalmát, tüzifát,
Sürögnek, kacagnak, mint a jó család.

Kisöprik az udvart, csak úgy bizsereg,
Ki hinné, hogy éjjel hol vannak ezek!

Manci, a nagyobbik füstön lovagol,
Joli most bújik ki az eresz alól.

Vöröshajú lánnyal ne kezdj sohasem!
Fogjátok meg, ott száll, viszi a szívem!

Auburn feathered maidens, taking fancy flight
Spirit themselves moon-bound, by cover of night

Scurrying ‘til sundown, branches piled high
Cauldrons feed the flames that paint the evening sky

Neatly swept the courtyard, not a spot is missed
You won’t hear their heady cackles ’til the morning mist

The elder one rides bareback, on a plume of smoke
The younger one she’s trailing, barely by a stroke

Should have been more careful, from the very start
Auburn feathered maidens are bound to break your heart