Fodor András: Asszonyok
Asszonyok (Hungarian)Azon a nyáron két magára maradt asszonyt kellett meglátogatnom. Az egyik virágos ruhában, ágya széléről, bogár szeme páros delejét rám- gerjesztve ült. Köztünk az asztal. - Rábízhatok magára egy nagy baráti titkot? Akkora csend lett, mintha kiszívták volna köröttünk az ijedt levegőt. - De csakugyan megőrzi? Bólintottam s a terítő sodort rojtjait újrafontam, szétbogoztam. - Hát… Akkor majd elmondom egyszer.
*
A másik, pajkos-kedvesen engem vizsgáztatott a titkokról. A többszobás lakásban ő is nyári magányban tengett. Kínált szüntelenül, palackok sudarából húzva ki kényes léptem alá a feszes kötelet. Vigyáztam, le ne essek. Ne mondjak semmit, ami sebez. Már jóval elmúlt éjfél. Kint vastagon rázendített a fekete eső. Aludj itt!- mondta testvériesen. Ágyat bontott, a kétszárnyú ajtót behúzta, de a rézkilincs nyelvét nem kattintotta be. Búcsuzkodón a küszöbön arcomat innen-onnan megsimítva még visszafordult:
Ugye nem haragszol?
|
Request a translation |