Fodor András: Vigasz

                     1

A pusztulással hetykén tusakodni,

magadra venni még egy életet, –

vigyázz, ropog a csont kötése,

szakad az izület.

                     2

Mindenre tisztán emlékezni,

újat a régin mérni bármikor, –

nincs gyilkolóbb esély a kihivásra:

mindig a hűséges lakol.

                     3

Ha magad másokhoz kötötted,

elárvultan se vagy szabad,

zenék verődő lombjai alatt is

meglátják arcodat.

                     4

Ki megütött és elszalad előled,

ne dobd utána haragod dühét,

csak az erősek tudnak összetörni,

omlik a gyönge, megverten is ép.

                     5

Küszködve sorsok sziklatelevényén

gondoztad bár a legszebb koronát,

ne bántsd magad, ha kivirul az égre,

de gyümölcsöt nem ád.

                     6

Hol uj szerelmed nem tud kitelelni,

ne vádaskodj ott, ne kutasd a bünt.

Megpróbáltad a lehetetlent,

neked se sikerült.