Majthényi Flóra: Emlék itten minden fűszál

Emlék itten minden fűszál,
Emlék itten minden kő;
Csak a múltakon merengek,
... Mert itt nincsen már jövő.

Nincs jövő, mely szebb lehetne,
Mint a múltnak képe volt;
Kedves énnekem az emlék,
Habár elmúlt, habár holt.

Sőt, a jelent is csak halkan,
Észrevétlen engedem
Átvonulni, mint az árnyat,
E nekem szent helyeken,

Hogy röptével el ne fújja
A varázsló álmokat,
Mint madárszárny, a homokról
A kedves, szent nyomokat.

S magam is oly csendes vagyok,
Le-lezárom szememet,
Hogy a fátylon át ne lássak,
Mely beborít engemet.

Mert jól tudom azt, hogy szívem
Megfájulna végtelen,
ha látnám, hogy min merengek,
Már csak múlt, - s nem lesz jelen!