Pethes Mária: Gustul libertăţii – Pentru Mariana Marin (A szabadság íze – Mariana Marinért in Romanian)

közénk feküdt a helyi idő. szerettem
volna délkörödhöz igazítani dzsípieszem,
de a tehetetlenség vulkanikus folyamatai
szíved felszínén kérget képeztek,
és mint az univerzum egyetlen lakható
bolygója új keringési pályára álltál.
sötétségek irgalmatlan szakadékában
feltérképeztem a szeretet hegy-vízrajzát,
ám a benned nyíló távlatok csapdáiban
vas íze volt a szabadságnak.

szingli zoknik kerítője lettem, mindnek
párt kerestem, remekül mutattam, magas
nő felemás zokniban. megsirattam a vak
tócsákat, mert nem látták mélységüket, így
sohasem ismerhették meg a magasságot.
megöleltem helyetted egy vadkörtefát,
ami alatt éjszakánként egy jámbor
sárkány énekelt a szeretethiányról.
együtt sopánkodtam a fajtiszta utcákra
űzött korcs kutyákkal, akik már csak
az Isten hidegének kellettek,
és nem kis elégtétellel néztem végig,
ahogy a köd leigázta a hazug végtelent.

între noi sa-ntins ora locală. voiam
să-mi ajust gipiesul meridianului tău,
dar procesele vulcanice ale inerţiei
au format o crustă pe suprafaţa inimii tale,
şi ca unica planetă locuibilă a universului
te-ai reglat pe o nouă orbită.
în nemiloasa râpă a întunericului
am mapat hidrolologia şi relieful iubirii,
dar în capcanele depărtărilor înflorite în tine
libertatatea avea gust de fier.

devenisem intermedietoarea şosetelor singuratce, căutam
pereche tuturor, arătam minunată, înltă
în şosete desperecheate. plângeam
băltoacele oarbe, că nu obsevau profunzimea lor, astfel
niciodată nu puteau cunoaşte înălţimea.
am omorât în locul tău un păr sălbatic,
sub care în cursul nopţilor
un balaur blând cânta lipsa iubirii.
împreună văitam cu câinii de corcitură alungaţi
pe străzi de rasă, care nu mai trebuiau
doar frigului lui Dumnezeu,
şi nu cu puţină satisfacţie priveam,
cum ceaţa a subjugat mincinosul infinit.