Pethes Mária: Absztrakt kérdések

Honnan jössz vajon

múltad átizzadt pulóverében

Fényemtől elvakult szemed hinni fog

a tóba vésett madárdalokban

Milyen állócsillag ékesíti majd

összekócolódott koronádat

Megijedsz ha szembetalálod magad

halottmosó tegnapjaimmal

Mosolyodban felismerem vajon

a váltóáramú érzelmeket

És meglátod-e szemem vizében

a citromfüvektől lerészegedett réteket

Vajon elég lesz szívdobbanásod

hogy rianást okozzon

eljegesedett holdam felszínén

Tudni fogom-e hogy te vagy az

aki felett minden kétezer évben

kigyullad az elrendeltetés lámpája

Csendet kérünk

Adás

És hogyan bizonyíthatom be

kurvára egyszerű lenne

lázadozás nélkül elfogadni

hogy hamuvá kell égni a villámcsapásokban

De te vajon emlékezni fogsz a jelszóra

ami a barlangokról elmozdítja a hályogot

Vénák végrendeletét hozod kezedben

vagy a világ összes selymét

amivel befoltozod atomcsapástól megrepedt

hasfalam

Megérted-e miért siratom a májcirrózisban elnémult

rózsák harci kürtjeit

Bömbölsz-e mint a tegnapi orkán

és gesztenyék sündisznóhadát zúdítod

felnyitott mellkasomra

És bízol-e bennem ha megtudod

hogy szerelmek elektrosokkjai

havak tűszúrásait internálták szívembe