Pethes Mária: It's pouring so (Annyira zuhog in English)

Jaj megbocsátod-e valaha
hogy azt hittem
hiányod boldoggá tehet
 
Lehúzott redőnyön át
gutaütött nyár leselkedett
kicsorbult fegyvert szorongatott a kardvirág
elszáradt növényi szárak
kántáltak sirató zsoltárt
 
Vízkövesre könnyeztem a párnát
mert nélküled nem leltem magam
És akkor megfogadtam
hogyha még egyszer azzá válok
benned ami voltam
minden elcsépelt szeretlek helyett
azt fogom mondani
jól van
Vagy azt
hogy engedj
 
Engedj szívedbe hazatalálnom
 
Soha meg nem érkező vonatok
cúgos kupéjában találj rá
elhagyott esernyő magamra
Szükséged lesz rám
Annyira zuhog

Oh will you ever forgive
that I believed that
the lack of you could make me happy
 
A summer stricken by palsy
lay in ambush behind the shutters
sword lilies were clutching blunted weapons
dried stalks of plants were chanting
lamenting psalms
 
I encrusted the pillow with my tears
because I could not find myself without you
And then I resolved
that should I once again be
the one that I had been in you
I would instead of all the hackneyed
expressions of love just say
all right
Or maybe
that you should let me
 
Let me find my home in your heart again
 
Find my forgotten-umbrella-self
in some drafty compartment
of a never-arriving train
You will have need of me
It's pouring so