Péli Tamás festményéhez
Ha kell
20 évig várok rád
okádjon fel akár
háborgó pokol-gyomrából
Hádész vagy törjenek ellened
az összes Istenek
rettentő hatalommal
Maradj bár magadra
tudom mindenképp visszatérsz
Csak szemezz hajód vitorlájába
szőtt óvó szememmel
Állandóságom sós zefíren
ringatja megfáradt lelked
Addig várlak
míg hajód életünk
viharvert szigetén kiköt
Mindketten foglyok vagyunk
széttéphetetlen szerelmünk
fűzött láncra
Magányos éjszakákon küldj
fehér galambot csőréből
csókodért szomjazó ajkamra
ontsa elhullott könnyedet
Szikkadó ölem parti fövényen
a téged fürösztő tengerre tárom
Egy cseppje érintette bőröd
s nem bánom hogy zokogva
csak így ölelhetem
merész vállalkozásban
elgyötört szerető Párom
Ha 20 évig kell várjalak
egyetlen napnak hiszem
szépnek és erősnek látlak
s magam is neked őrizem
némán mint liliom anyád
elcsitult testét halottas ágyán
2001. 02. 27.