Borbély Szilárd: To Anatomy (Az Anatómiához in English)

Az Anatómiához

Miként a részek, úgy vagyunk
a vágy szálára fűzve. A test
színháza összerak és szétszed
minden este. Rejtett doboz
vagyunk mi is, adat adatra
festve. Mágnesszalag, memória
tart össze, mint a lepke
két szárnya közti részletet,
és verdes könnyű teste. Mert
így lebeg és így csapong a víz
fölött repesve. Színes lapokra
írt nevek, csupasz izomzatokra, mint
tűzbe hulló lepke az, hogy metaforává
legyen, s a nyelv burkát levesse.

Like parts, that’s how we’re threaded on desire. The body’s playhouse joins, then separates us every evening. We too are hidden boxes, items on items painted. Held together by magnetic tape and memory which, like the detail between the wings of butterflies, lets its slight body flap. For that’s how it can flutter so eagerly, and drift above the water. Names written on coloured cards, pure brawn, like butterflies that fall into a fire they, to become their own metaphors and shed the sheath of language.