Sebestyén Péter: Ispite (Kísértések in Romanian)

Pedig mondom és mondom és mondom:
kiszáradt folyóágyban, itt, belül,
nincsen sodrás. Mint egy rontom-bontom
vízihulla: felpuffad, nem merül.  

És még? Összevarrva a szájszélek.
Selyem-anyag a lét; egy széthasadt
ing a tárgy. Nincs történet. Már félek.
Már nyílik és tágul. Végolvasat. 

Pe când eu tot spun, spun şi spun:
înăuntru, aici, în albia seacă,
nu-i curent. Ca un cadavru-n
putrezire: se umflă, nu se scufundă.

Şi încă? Sunt cusute buzele-mi:
Existenţa-i  mătase; o ruptă
cămasă-i  obiectul. Nu-i snoavă. Mă tem.
Se crapă şi se dilată. Lectura din urmă.